Csak így, semmi fakszni. Különben mikulásra készült... valóban jó régen volt. Hát, körülbelül ennyi időm van blogolni, és a lustaság is nagy úr :) Meg különben is, mindig van mit csinálni. Decemberben például a feje tetején állt minden. Viki karácsonyi VKF-jére eredetileg mákos-aszalt áfonyás habcsókot akartam készíteni. De nem, nem, nem és nem ment. Felvásároltam a környék boltjainak teljes tojáskészletét, de hiábavaló volt minden. Szétfolyt, ragadt, túlsült, nem verődött fel a hab, minden de minden előjött, ami habcsókkészítésnél hibaként előjöhet Murphy álmoskönyve szerint. Pedig amúgy tudok habcsókot készíteni, cserkészbecsszó.
A bevásárlásaim is rendre félrecsúsztak, dolgoztam mint a... mókus, közben szepyke last minute mézeseit sütöttem (éjjel 11-kor) munkahelyi ajándéknak, készültem nbk versenyére, részt akartam venni a gasztrotipp színes kiírásán, ja és még megrendeztem egy karácsonyi ajándékozós-vacsorázós estét is teljes háromfogásos menüvel (oké, nem mártírkodok, azt én forszíroztam :D), persze a kötelező kocsmaköröket sem lehetett kihagyni, szóval teljes volt a káosz. Hálistennek. Meg dekupázsoltam is. ;) Tiszta haszon, hogy nincs senkim, ebbe a programba már nem fért volna bele sehogysem :D Óh, és Párizst még meg sem említettem (azt talán majd később).
Szóval a trüffel. Meg a mikulás. Meg a csomag. Mert megérdemlik. Mert olyan barátaim vannak, akik megeszik, akármit rakok eléjük. Az olyat is, amit nem kóstoltam. Még azt is, amit öcsém úgy aposztrofál, hogy "az ördög műve". Mint a céklaleves, a spenótos-túrós lasagne, vagy a sütőtökkrémes süti. Meg kölcsönadják a szuper fotómasinájukat. Cserébe néha adok nekik gesztenyével töltött pulykát, csokis zabaglionét, vagy nutellás csigát. Na erről majd később. Megjegyz.: még hogy a férfiakat a gyomruknál fogva lehet megfogni... piha!Bezzeg Á. barátnőmnek minden jó, csak szotyola legyen :D
Még mindig a trüffel. Tulajdonképpen nem is recept. Meg éltemben az első. És nem is lett szép, mert lyukacsos (azóta megtudtam, miért - mi a francnak elolvasni előtte bármilyen útmutatót, mikor nekem megy magától is? ;) ). De legalább tudom, hogy a tenger gyümölcseit formázó belga pralinét nem kaptam hiába. Mert ha nem is látszik, ezek kérem csokikagylók és tengeri csikók ;) Vagy olyasmi.
Az alapot Cintia küldte a Konyhalistára, de én alakítottam rajta. Kénytelen voltam, mert megint vakon vásároltam, 30%-os tejszín helyett 20%-ost vettem. Például. Ezért a jó tanácsra hallgatva tettem bele egy picit több vajat. Jó lett, bár nem tökéletes. De van időm kikísérletezni a hibátlant, ugyebár. Csak az a fránya fogyókúra ne lenne :D Amúgy mintha hatna o.O De lehet, ez csak az önszuggerálás hatása.
125 g 70%-os étcsokit (Lidlből, szerintem nincs mellékíze) összetörök, és felolvasztok 40 ml tejszínnel, ~ 3 dkg vajjal. Egész mogyorókat és mandulákat teszek a pralinéforma aljába, és belekanalazom-rásimítom a csokimasszát, majd megy be a hűtőbe. Tényleg csak ennyi. Ja, és egész sok lett belőle. Egyébiránt a trüffelszakirodalom kvintesszenciája például Okostojásnál.
Hm, zene... a héten olyan latin hangulatom volt (igen, Angra - de ez senkinek nem fog mondani semmit :D), szóval. Akkor legyen az egyik örök kedvenc Carmen. Csavarva rajta: Horgas Eszter és Al di Meola közös munkája. Nem tudom, ki volt, de nagyon nagy cuppanóst adott a homlokára annak a Múzsa, aki kitalálta, hogy együtt dolgozzanak. Szerintem, bár én tényleg nem értek a zenéhez, becsszó.